Tudjátok mi a jó abban, hogy mindenki előtt nyitott könyvé varázsolhatom az életem? Talán így majd mindenki kétszer meggondolja, hogy az anyjával akar e menni egy vadidegen országba, ha esetleg válásra kerülne a sor. Eleinte én is irtóztam attól, hogy a fülledt Olasz levegőt le kell majd cseréljem az esős Argentinra, de visszagondolva már nem is bánom annyira. Szóval elöljáróban annyit, hogy a szüleim durván másfél éve elváltak, én pedig anyámmal és a bátyámmal Buenos Airesbe költöztem, mert Juliana(az anyám) kapott egy tánctanári munkát egy csúcs szuper iskolában, a Studio 21-ben. Hogy mitől olyan szuper ez a hely? Itt a normál tárgyak mellett, mint a földrajz vagy az irodalom, ének és tánc leckéket is veszünk, illetve hangszeren is játszunk. Mindig is imádtam énekelni, a lehetőség a bizonyításra, pedig csak úgy az ölembe hullott. Mi ez ha nem hatalmas mázli? Persze a bátyámnak ez abszolút nem tetszik, soha nem értett egyet azzal amit csinálok. Anyám viszont teljes mellszélességgel kiáll mellettem, úgy hogy nincs miért búslakodnom. Térjünk csak egy kicsit vissza a sulihoz. A hely nem csak azért buli, mert annyit énekelhetünk és táncolhatunk amennyit nem szégyenlünk, hanem azért is, mert csúcs szuper barátokat szereztem ott. Na jó, igazából csak kettőt, de az is több mint a semmi. Ők ketten Camila és Maxi, mindketten szuper jó fejek és minden bajomat meghallgatják. Cami minden egyes héten más személyiséget vesz fel, volt már pop csajszi, most pedig épp hippi stílusban nyomul. Ő így fejezi ki magát, ami szerintem tök klassz. Maxi oda van a rappért, na meg Cami barátnőkéért Doloért, pedig tudja jól, hogy neki már van valakije. Persze a Studio nem csaj jó arcokból áll, ott van például Ludmila és a kis csapata, akik mindig garantálják, hogy legyen valami kavarás az iskola falain belül. Örök riválisok vagyunk, szóval mindenki aki tervezi, hogy felvételizik ide, jobb ha vigyáz mert az osztályunk két csoportra szelektálódik. Ott van az árja, vagyis Ludmila, a pasija Leon, a csatlósa vagyis legjobb barátnője Nati, valamint Leon ostoba haverja Andres. Mi pedig a pórnép vagyunk, legalábbis Ludmila kedvesen így becéz minket. Nekünk is van néhány frappáns becenevünk rá, de azt inkább megtartjuk magunknak, mert nem akarunk még az eddigieknél is több vitát. Majd elfelejtettem a számomra legfontosabb személyt a Stúdióban. Ő Diego, a leghelyesebb és legtehetségesebb srác a suliban, nem mellesleg ő pasim is. Még a nyári szünet előtt jöttünk össze, szóval nem igazán volt időm elmondani a barátaimnak, hogy életemben először járok valakivel. Diego hozzám hasonlóan az egyik szülőjének köszönhetően került be a Stúdióba. Az apja Gregorio a másik tánctanára az iskolának, nem mellesleg pedig utálják egymást anyámmal. Juliana mesélte, hogy mikor annyi idős volt mint én, még dúlt közöttük a barátság, de egy táncverseny miatt megorroltak egymásra, azóta pedig igyekeznek kitúrni egymást az órákról. Engem viszont valamilyen furcsa módon kedvel, talán azért mert a fia barátnője vagyok. Amíg ezeket az infókat leírtam, a gépem le is szállt a Buenos Aires reptéren. Ma kezdődik az új tanév, én pedig alig várom, hogy újra együtt énekelhessek és táncolhassak a srácokkal. A nyarat a nagyszüleimmel töltöttem Olaszországban, szóval kellőképpen kipihentem magam. Miután leszálltam a repülőről a szemeimmel Camit kerestem, akivel még a repülőn megbeszéltük, hogy ő jön ki értem. Mivel anyámnak már korán be kellett mennie a Stúdióba, a bátyám pedig már kinyitotta az éttermét, így rájuk nem számíthattam. Körültekintettem és mivel Camit sehol sem találtam, ezért úgy döntöttem felhívom, talán csak elfelejtette, hogy ide kell jönnie. Sajnos csak a hangpostát sikerült utolérnem, így nem maradt más hátra, mint kivárni, amíg Cami megérkezik. Reméltem minél hamarabb ideér, mert lassan kezdődnek az órák, én pedig nem szerettem volna lemaradni róluk. Már azt hittem le kell mondanom a mai napról, mikor egy számomra igen fontos embert pillantottam meg a tömegben.
- Diego! - kiáltottam fel örömömben, mire az említett személy elmosolyodott és lekapta a napszemüvegét. Én hátrahagytam az összes bőröndömet és a karjai közé szaladtam. Ő szorosan átölelt engem, én pedig alig bírtam tartani magam.
- Na hercegnő, tetszik a meglepetés? - kérdezte, én viszont semmit sem értettem.
- Mégis milyen meglepetés?
- Mindent a maga idejében, most inkább szedjük fel a holmidat, különben még valaki lenyúlja! - igaza volt, nem akartam még emiatt is csúszni, így összeszedtük a bőröndjeimet és sétáltunk kifelé a reptérről.
- Akkor, elárulod mi történt? Úgy volt, hogy Cami jön értem, de őt nem látom sehol.
- Igen, mert én kértem, had jöhessek én. Szerettem volna veled tölteni egy kis időt, mielőtt a stúdióba megyünk. Ott már úgysem lesz időnk egymásra! - nagyon tetszett az ötlet. Csak nem rég jöttünk össze, épp ezért szükségünk volt egy kis kettesben töltött időre, hogy összeszokhassunk és kicsit még jobban megismerjük egymást.
- Na és mit csináltál a nyáron? - kérdeztem tőle már a taxiban.
- Tényleg erről akarunk beszélni? Nekem van egy sokkal jobb ötletem! - közelebb csúszott és a kezét végigsimította a combomon. A vészjelzőim azonnal jeleztek nekem ezért amilyen gyorsan csak tudtam, a hátsó ülés másik oldalára csúsztam.
- Megőrültél? Először is ez egy taxi, másodszor illetlenség! - kezdtem el duzzogni, mire Diego felsóhajtott.
- Lazíts már egy kicsit Francesca! Mi a rossz abban, ha csak csókolózunk?
- Nagyon vicces, de te egész másra gondoltál haver! - pöcköltem meg a homlokát. Néha olyan gyerekesen tud viselkedni, máskor meg játssza a nagy macsót és ez abszolút nem jön be. - Mielőtt még azt csinálnánk amire te gondoltál, jobban meg kell egymást ismernünk, érted?
- Most komolyan vitatkozni fogunk? Simogatta meg a kezem és elővette a legszexibb hangját. Azt hittem menten rosszul leszek és akkor annyi a tökéletes napnak. Végül engedtem a haragomból és az egész utat végigbeszéltük. Út közben még beugrottunk hozzánk, hogy letegyük a bőröndöket. Végül nagy nehezen megérkeztünk a Stúdióba. Mikor beléptünk a suli épületébe, Cami és Maxi rögtön letámadott.
- Fran, de örülök, hogy végre itt vagy, Maxi már halálra idegesített! - szorított magához Cami, én pedig igyekeztem nem megfulladni az ölelésében.
- Cami, a maiért még számolunk! - sziszegtem, mire jobbnak látta ha elenged. Maxi átdobta a kezeit a vállunkon, majd elindultunk az énekterem felé.
- Képzeld van egy tök király új dalom, amit muszáj meghallgatnod. A szöveg már kész, csak a zenét kell összedobni hozzá és tökéletes lesz! - ez Maxitól abszolút várható volt, imád dalokat írni.
- Na és hogy van őfelsége meg a kísérete? - kérdeztem és természetes Ludmila-ra meg a csatlósaira gondoltam. Fel kellett készíteni magamat a megjelenésükre.
- Hozták a formájukat, most épp Cami szerkóját szólták le!
- Mintha nem láttak volna még hippit. Persze engem sem kellett félteni, meg tudtam védeni magam!
- Persze, mert az én barátnőm a legjobb! De most menjünk, mert mindjárt kezdődik az óra és ha késünk még egy okot adunk a szőke démonnak, hogy kiszúrjon velünk! - ezzel mindketten egyetértettek így siettünk az énekterembe, hogy még Ludmilláék előtt ott legyünk. Szerencsén volt, mert a terem még üres volt. Maxi elindította a laptopját és megmutatta rajta a dalt, amin dolgozik. Eszméletlen jó és ha sikerül megfelelő alapot találni hozzá, Pablo le lesz nyűgözve. Ő egyébként a suli kinevezett igazgatója, mivel Antonio úr már elég idős, ezért ő csak ritkán nézz be hozzánk. Pablo nagyon jó fej, szerencsére Gregorio és az anyám szöges ellentéte.
- Nocsak, a sztárcsapat újra együtt? - lépett be Ludmila a terembe Leónnal az oldalán, a nyomukban pedig Naty és Andres voltak.
- Már csak te hiányoztál a boldogságomhoz! - vicsorítottam, hátha érezni fogja az iróniát.
- Frani, milyen volt Olaszország? Vagy lehet, hogy Szibériában voltál? Annyira sápadt vagy édesem, nem ártana néha elmenned a szoláriumba! - egyszer még megölöm ezt a csajt, az tuti. De megígértem anyámnak, hogy nem lesz még egy olyan eset, mint tavaly. Akkor elég rendesen egymásnak estünk, aminek jó néhány kitépett hajszál lett az eredménye és mindkettőnk részére egy figyelmeztetés. Anyám arca égett is rendesen emiatt. Úgy döntöttem inkább lenyelem a sértést és megpróbáltam elengedni a fülem mellett.
- Maxi, klassz ez a dal? Kár, hogy még a kutyámba is több muzikalitás szorult mint beléd! - folytatta a gúnyolódást León, majd a zongorához sétált és elkezdett zongorázni. Ludmila-nak több se kellett, már is énekelni kezdett. A dal természetesen arról szólt, hogy ő milyen tökéletes. Úgy a felénél Cami-nak elege lett, így ő is elkezdett énekelni, azt a dalt amit Maxi írt. Az egész vége egy dalpárbaj lett Cami és Ludmila között. Egyszerre volt borzasztó és tök király pillanat. Szerencsére Angie időben jött és félbeszakította, mielőtt azok ketten egymásnak estek volna a párbaj hevében.
- Azt hiszem épp időben érkeztem. Akkor énekeljünk be! - Diego is megjött és elkezdtük az énekpróbát. Egész óra alatt nagyon feszült voltam, az előbbi jelenet miatt. Nem tudom mikor unják meg a piszkálódást, de már kezd nagyon az agyamra menni és ez még csak az első nap. Az óra után folytattuk a beszélgetést, illetve Cami és Maxi beszéltek, én viszont egyre csak Diegot figyeltem, aki épp az apjával veszekedett. Az apák valóban szörnyűek tudnak lenni, az enyém például a bátyámhoz hasonlóan nem támogatja a zenével kapcsolatos dolgaimat. Többek között ezért is ment tönkre a házasságuk az anyámmal, mert egyszerűen lenézett engem azért, mert zenét akartam tanulni. Szerinte teljesen felesleges és inkább azon kellene törnöm magamat, hogy legyen ki örökölje majd az étterem birodalmát, ha nem lesz. Had fogalmazzak másképp: Apám egy hím soviniszta barom, aki képtelen elviselni, hogy egy nő jobb legyen nála valamiben. Őszintén? Fogalmam sincs anyám mit szeretett benne annyira, hogy képes volt ennyi ideig elviselni.
- Francesca! - kiabált Maxi a fülembe, mire feleszméltem.
- Mi van?
- Hagyd csak Maxi, Francesca a Diego nevű bolygó körül kering...már megint! - bosszankodott Cami.
- Dehogyis, csak ahogy látom így veszekedni az apjával, eszembe jut a sajátom és kiráz tőle a hideg.
- Igen, az apád tényleg egy vadbarom! - helyeselt Cami. Végül noszogatni kezdtek, hogy menjek oda hozzá Végül is, ezzel legalább véget vethetek a felesleges vitának.
- Gregorio, hogy van? - libbentem oda hozzájuk és megrebegtettem a szempillámat.
- Nem jól. Veled majd később beszélek! - felhúzta az orrát és dühöngve ott hagyott minket.
- Na jó, mivel húztad fel? - fordultam a pasim felé, mire megrántotta a vállát.
- Tudom is én, neki mindig van valami baja!
- Oké, akkor mi lenne ha benéznénk Luca bárjába és meginnánk valamit! A szünet lassan letelik és nekem kéne valami, ami kicsit lecsillapít!
- Csak nem Ludmila jár a fejedben?
- Okos fiú! - borzoltam össze a haját, majd kézen fogtam és elrángattam őt a bárba. A bátyám vezeti és a srácokkal gyakran fordulunk meg ott. Persze Luca utálja, ha a stúdiósok is ott vannak, de el kell fogadnia, hogy szabad országban élünk, vagyis mindenki ott tölti a szabadidejét, ahol szeretné.
- Remek, fogalmam sem volt mi hiányzott az életemből!
- Neked is szia Luca én is nagyon örülök, hogy megint láthatlak. Igen, nagyon jól éreztem magam Olaszországban, köszi, hogy megkérdezted! - vigyorogtam, mire a bátyám csak megforgatta a szemeit.
- Tudod, hogy utálom amikor itt tébláboltok. Miért nem mentek vissza inkább az iskolába, ha már annyi pénzt kiszórtunk miatta az ablakon?
- Te egy fillért sem, szóval jobb lenne, ha befognád!
- Luca, hagyd békén a húgodat! - jelent meg az anyánk, mire a bátyám jobbnak látta, ha nem áll le vele vitázni. Tudta, hogy ellene semmi esélye.
- Szia Anyu! - öleltem meg.
- Az idén sokkal több fegyelmet várok el tőled kicsim, megértetted?
- Ha ezt a balhékra érted a Tarantula törzzsel, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem lesz semmi gond, igaz szerelmem? - néztem Diegora, aki felsóhajtott.
- Majd én vigyázok rá Juliana, ne aggódj miatta!
- Tudtam, hogy rád mindig számíthatok. Bár az apád is olyan lenne, mint te!
- Oké, akkor mi már itt sem vagyunk!
- És mi lesz a turmixszal?
- Végig akarod hallgatni, ahogyan anyám az apádról panaszkodik, vagy nem? - ennyi elég is volt neki, hogy ne akarjon tovább maradni. Vissza is mentünk a stúdióba, ahol már nagyban állt a bál. Ludmila leöntötte gyümölcslével Maxi gépét, így a dal azonmód el is úszott. Camila a fejét akarta leüvölteni, nekem viszont támadt egy jó ötletem. Fogtam Maxi gyümölcslevét és nyakon öntöttem vele Ludmila-t.
- Te megőrültél? Tudod mennyibe került ez a ruha?
- Nem annyiba, mint Maxi dala. Persze mit tudhatsz te, hisz egy kis hisztivel mindent el tudsz érni, nem igaz? Majd az apucid vesz neked egy másikat!
- Most véged van! - erre elkapta a hajamat, majd elkezdte cibálni. Persze én sem voltam rest és viszonoztam a kedvességét. A vége pedig egy hatalmas bunyó lett. Ki mondta, hogy az első nap az iskolában nem lehet izgalmas?
- Diego! - kiáltottam fel örömömben, mire az említett személy elmosolyodott és lekapta a napszemüvegét. Én hátrahagytam az összes bőröndömet és a karjai közé szaladtam. Ő szorosan átölelt engem, én pedig alig bírtam tartani magam.
- Na hercegnő, tetszik a meglepetés? - kérdezte, én viszont semmit sem értettem.
- Mégis milyen meglepetés?
- Mindent a maga idejében, most inkább szedjük fel a holmidat, különben még valaki lenyúlja! - igaza volt, nem akartam még emiatt is csúszni, így összeszedtük a bőröndjeimet és sétáltunk kifelé a reptérről.
- Akkor, elárulod mi történt? Úgy volt, hogy Cami jön értem, de őt nem látom sehol.
- Igen, mert én kértem, had jöhessek én. Szerettem volna veled tölteni egy kis időt, mielőtt a stúdióba megyünk. Ott már úgysem lesz időnk egymásra! - nagyon tetszett az ötlet. Csak nem rég jöttünk össze, épp ezért szükségünk volt egy kis kettesben töltött időre, hogy összeszokhassunk és kicsit még jobban megismerjük egymást.
- Na és mit csináltál a nyáron? - kérdeztem tőle már a taxiban.
- Tényleg erről akarunk beszélni? Nekem van egy sokkal jobb ötletem! - közelebb csúszott és a kezét végigsimította a combomon. A vészjelzőim azonnal jeleztek nekem ezért amilyen gyorsan csak tudtam, a hátsó ülés másik oldalára csúsztam.
- Megőrültél? Először is ez egy taxi, másodszor illetlenség! - kezdtem el duzzogni, mire Diego felsóhajtott.
- Lazíts már egy kicsit Francesca! Mi a rossz abban, ha csak csókolózunk?
- Nagyon vicces, de te egész másra gondoltál haver! - pöcköltem meg a homlokát. Néha olyan gyerekesen tud viselkedni, máskor meg játssza a nagy macsót és ez abszolút nem jön be. - Mielőtt még azt csinálnánk amire te gondoltál, jobban meg kell egymást ismernünk, érted?
- Most komolyan vitatkozni fogunk? Simogatta meg a kezem és elővette a legszexibb hangját. Azt hittem menten rosszul leszek és akkor annyi a tökéletes napnak. Végül engedtem a haragomból és az egész utat végigbeszéltük. Út közben még beugrottunk hozzánk, hogy letegyük a bőröndöket. Végül nagy nehezen megérkeztünk a Stúdióba. Mikor beléptünk a suli épületébe, Cami és Maxi rögtön letámadott.
- Fran, de örülök, hogy végre itt vagy, Maxi már halálra idegesített! - szorított magához Cami, én pedig igyekeztem nem megfulladni az ölelésében.
- Cami, a maiért még számolunk! - sziszegtem, mire jobbnak látta ha elenged. Maxi átdobta a kezeit a vállunkon, majd elindultunk az énekterem felé.
- Képzeld van egy tök király új dalom, amit muszáj meghallgatnod. A szöveg már kész, csak a zenét kell összedobni hozzá és tökéletes lesz! - ez Maxitól abszolút várható volt, imád dalokat írni.
- Na és hogy van őfelsége meg a kísérete? - kérdeztem és természetes Ludmila-ra meg a csatlósaira gondoltam. Fel kellett készíteni magamat a megjelenésükre.
- Hozták a formájukat, most épp Cami szerkóját szólták le!
- Mintha nem láttak volna még hippit. Persze engem sem kellett félteni, meg tudtam védeni magam!
- Persze, mert az én barátnőm a legjobb! De most menjünk, mert mindjárt kezdődik az óra és ha késünk még egy okot adunk a szőke démonnak, hogy kiszúrjon velünk! - ezzel mindketten egyetértettek így siettünk az énekterembe, hogy még Ludmilláék előtt ott legyünk. Szerencsén volt, mert a terem még üres volt. Maxi elindította a laptopját és megmutatta rajta a dalt, amin dolgozik. Eszméletlen jó és ha sikerül megfelelő alapot találni hozzá, Pablo le lesz nyűgözve. Ő egyébként a suli kinevezett igazgatója, mivel Antonio úr már elég idős, ezért ő csak ritkán nézz be hozzánk. Pablo nagyon jó fej, szerencsére Gregorio és az anyám szöges ellentéte.
- Nocsak, a sztárcsapat újra együtt? - lépett be Ludmila a terembe Leónnal az oldalán, a nyomukban pedig Naty és Andres voltak.
- Már csak te hiányoztál a boldogságomhoz! - vicsorítottam, hátha érezni fogja az iróniát.
- Frani, milyen volt Olaszország? Vagy lehet, hogy Szibériában voltál? Annyira sápadt vagy édesem, nem ártana néha elmenned a szoláriumba! - egyszer még megölöm ezt a csajt, az tuti. De megígértem anyámnak, hogy nem lesz még egy olyan eset, mint tavaly. Akkor elég rendesen egymásnak estünk, aminek jó néhány kitépett hajszál lett az eredménye és mindkettőnk részére egy figyelmeztetés. Anyám arca égett is rendesen emiatt. Úgy döntöttem inkább lenyelem a sértést és megpróbáltam elengedni a fülem mellett.
- Maxi, klassz ez a dal? Kár, hogy még a kutyámba is több muzikalitás szorult mint beléd! - folytatta a gúnyolódást León, majd a zongorához sétált és elkezdett zongorázni. Ludmila-nak több se kellett, már is énekelni kezdett. A dal természetesen arról szólt, hogy ő milyen tökéletes. Úgy a felénél Cami-nak elege lett, így ő is elkezdett énekelni, azt a dalt amit Maxi írt. Az egész vége egy dalpárbaj lett Cami és Ludmila között. Egyszerre volt borzasztó és tök király pillanat. Szerencsére Angie időben jött és félbeszakította, mielőtt azok ketten egymásnak estek volna a párbaj hevében.- Azt hiszem épp időben érkeztem. Akkor énekeljünk be! - Diego is megjött és elkezdtük az énekpróbát. Egész óra alatt nagyon feszült voltam, az előbbi jelenet miatt. Nem tudom mikor unják meg a piszkálódást, de már kezd nagyon az agyamra menni és ez még csak az első nap. Az óra után folytattuk a beszélgetést, illetve Cami és Maxi beszéltek, én viszont egyre csak Diegot figyeltem, aki épp az apjával veszekedett. Az apák valóban szörnyűek tudnak lenni, az enyém például a bátyámhoz hasonlóan nem támogatja a zenével kapcsolatos dolgaimat. Többek között ezért is ment tönkre a házasságuk az anyámmal, mert egyszerűen lenézett engem azért, mert zenét akartam tanulni. Szerinte teljesen felesleges és inkább azon kellene törnöm magamat, hogy legyen ki örökölje majd az étterem birodalmát, ha nem lesz. Had fogalmazzak másképp: Apám egy hím soviniszta barom, aki képtelen elviselni, hogy egy nő jobb legyen nála valamiben. Őszintén? Fogalmam sincs anyám mit szeretett benne annyira, hogy képes volt ennyi ideig elviselni.
- Francesca! - kiabált Maxi a fülembe, mire feleszméltem.
- Mi van?
- Hagyd csak Maxi, Francesca a Diego nevű bolygó körül kering...már megint! - bosszankodott Cami.
- Dehogyis, csak ahogy látom így veszekedni az apjával, eszembe jut a sajátom és kiráz tőle a hideg.
- Igen, az apád tényleg egy vadbarom! - helyeselt Cami. Végül noszogatni kezdtek, hogy menjek oda hozzá Végül is, ezzel legalább véget vethetek a felesleges vitának.
- Gregorio, hogy van? - libbentem oda hozzájuk és megrebegtettem a szempillámat.
- Nem jól. Veled majd később beszélek! - felhúzta az orrát és dühöngve ott hagyott minket.
- Na jó, mivel húztad fel? - fordultam a pasim felé, mire megrántotta a vállát.
- Tudom is én, neki mindig van valami baja!
- Oké, akkor mi lenne ha benéznénk Luca bárjába és meginnánk valamit! A szünet lassan letelik és nekem kéne valami, ami kicsit lecsillapít!
- Csak nem Ludmila jár a fejedben?
- Okos fiú! - borzoltam össze a haját, majd kézen fogtam és elrángattam őt a bárba. A bátyám vezeti és a srácokkal gyakran fordulunk meg ott. Persze Luca utálja, ha a stúdiósok is ott vannak, de el kell fogadnia, hogy szabad országban élünk, vagyis mindenki ott tölti a szabadidejét, ahol szeretné.
- Remek, fogalmam sem volt mi hiányzott az életemből!
- Neked is szia Luca én is nagyon örülök, hogy megint láthatlak. Igen, nagyon jól éreztem magam Olaszországban, köszi, hogy megkérdezted! - vigyorogtam, mire a bátyám csak megforgatta a szemeit.
- Tudod, hogy utálom amikor itt tébláboltok. Miért nem mentek vissza inkább az iskolába, ha már annyi pénzt kiszórtunk miatta az ablakon?
- Te egy fillért sem, szóval jobb lenne, ha befognád!
- Luca, hagyd békén a húgodat! - jelent meg az anyánk, mire a bátyám jobbnak látta, ha nem áll le vele vitázni. Tudta, hogy ellene semmi esélye.
- Szia Anyu! - öleltem meg.
- Az idén sokkal több fegyelmet várok el tőled kicsim, megértetted?
- Ha ezt a balhékra érted a Tarantula törzzsel, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem lesz semmi gond, igaz szerelmem? - néztem Diegora, aki felsóhajtott.
- Majd én vigyázok rá Juliana, ne aggódj miatta!
- Tudtam, hogy rád mindig számíthatok. Bár az apád is olyan lenne, mint te!
- Oké, akkor mi már itt sem vagyunk!
- És mi lesz a turmixszal?
- Végig akarod hallgatni, ahogyan anyám az apádról panaszkodik, vagy nem? - ennyi elég is volt neki, hogy ne akarjon tovább maradni. Vissza is mentünk a stúdióba, ahol már nagyban állt a bál. Ludmila leöntötte gyümölcslével Maxi gépét, így a dal azonmód el is úszott. Camila a fejét akarta leüvölteni, nekem viszont támadt egy jó ötletem. Fogtam Maxi gyümölcslevét és nyakon öntöttem vele Ludmila-t.
- Te megőrültél? Tudod mennyibe került ez a ruha?
- Nem annyiba, mint Maxi dala. Persze mit tudhatsz te, hisz egy kis hisztivel mindent el tudsz érni, nem igaz? Majd az apucid vesz neked egy másikat!
- Most véged van! - erre elkapta a hajamat, majd elkezdte cibálni. Persze én sem voltam rest és viszonoztam a kedvességét. A vége pedig egy hatalmas bunyó lett. Ki mondta, hogy az első nap az iskolában nem lehet izgalmas?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése