A srácok egész végig a szememre vetették, hogy nem kellett volna feltennem azt a videót, de én figyeltem rájuk. Majd meg fogják köszönni, mikor látják hogyan bukik el az a kígyó Ludmila. Még volt néhány óránk, addig is igyekeztem kerülni a videó témát és ha bárki is felhozta nekem, én rögvest váltottam. Elvégre, még nem tudhatjuk mi lesz az eredménye, kár előre izgulni miatta. Órák után, elváltak útjaink, illetve Diego-t megkértem, hogy kísérjen haza. Útközben megálltunk a parkban egy kicsit beszélgetni.
- Ugye tudod, hogy amit csináltál, az nagy butaság volt?
- Lehetne, hogy ne erről beszéljünk? Most foglalkozzunk inkább kettőnkkel, jó? - megsimogattam az arcát, mire beadta a derekát. Elmosolyodott és közelebb húzott magához. Én a vállára hajtottam a fejem és élveztük a napsütést.
- Ugye tudod, hogy ezzel nincs megoldva a dolog?
- Igen, de nem szeretnék most ezen rágódni. Igazad volt abban, hogy nagyon keveset vagyunk együtt és ez így nagyon nem jó! Szeretnék kettesben lenni veled, randizni menni, meg ilyenek. Nagyon nagy kérés ez?
- Akkor mi lenne, ha valamelyik nap elmennénk valahová kettesben? Persze, csak ha te is szeretnél!
- Az szuper lenne. Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek?
- Nem, miért mennyire?
- Nagyon vicces vagy!- bokszoltam bele a vállába és úgy tettem, mintha megsértődtem volna. Diego persze azonnal a lényegre tapintott.
- Francesca, pocsék színésznő vagy! Inkább menjünk, mert holnap neki kell állnunk a próbáknak!
- Nem maradhatnánk még egy kicsit? Úgy örülnék neki, ha még élvezhetnénk ezt a napot.
- Szépségem, tudod, hogy azt én is imádnám, de muszáj azt csinálnunk amit Pablo kért tőlünk. És ahhoz az kell, hogy kipihentek legyünk, érted? - felesleges volt vitatkozni vele, mert nem hallgatott rám. Végül hazakísért, én pedig fáradtan dőltem be az ágyba.
Másnap reggel az anyám ébresztett fel és felajánlotta, hogy menjünk együtt a Stúdióba. Ezt totál nem vártam tőle a múltkori után, de végül belementem. Útközben Juliana bocsánatot kért, azért, amit a múltkor mondott. Persze aztán jött a sablonszöveg, hogy csak azt akarja ami nekem a legjobb és boldognak akar látni. Nem tudom miért jönnek a felnőttek folyton ezzel a dologgal, ha ki akarják magyarázni magukat? Elértük a parkot, én pedig megláttam Maxit és Camit, ezért elköszöntem az anyámtól és odamentem a barátaimhoz.
- Fran, csak hogy itt vagy! Maxi egész idő alatt a horoszkópot bújta és halálra idegesített vele! - panaszkodott Cami. Tény, hogy vannak furcsa dolgaik, amiket csak ők értenek, én ugyanis nem vagyok olyan régóta a barátjuk.
- Most miért olyan gáz ez? Figyelj csak, a kos...
- Nem kell több horoszkóp Maxi! - szólt rá Cami, mire Maxi jobbnak látta, ha csendben marad. - Tényleg, kibékültél az anyáddal?
- Valami olyasmi. Ma reggel együtt jöttünk és jött nekem a sablon szöveggel arról, hogy csak azt akarja, hogy boldog legyek.
- Ez olyan tipikus. Az én anyám is ezzel jön, mikor beleszól a döntéseimbe! Talán ezért is tartogatom az ilyet mindig az utolsó pillanatra, hogy ő már ne kavarhasson bele!
- Ez egy anya dolog. Például az apámnak esze ágában sincs beleavatkoznia az életembe, az anyám viszont minden erővel ezen van. A legtöbb amit tehetsz, hogy elengeded a füled mellett és kész. - ecsetelte Maxi. Miközben beszélgettünk, megérkezett Ludmila és a bandája is. Maxival oda is mentünk hozzájuk.
- Hali srácok, azt hiszem jó lenne átbeszélni a feladatot. Az alapot már elintéztük.
- Képzelem, milyen csodás lehet! - gúnyolódott Ludmila, nekem pedig vennem kellett egy mély levegőt, hogy ne szóljak be neki.
- Ne fáradjatok, majd mi elintézünk mindent, ti csak pihenjetek! - szólt közbe León.
- De együtt kell csináljuk a feladatot!
- Ne aggódj ennyit Frani! Mi összerakunk mindent és az előadás előtt megmutatjuk nektek! - ez volt Ludmila utolsó szava hozzánk. Közben Diego is csatlakozott hozzánk, mi pedig elmeséltük neki is, hogy áll a dolog. Szerinte örülnünk kéne, mert így kevesebbet kell látnunk őket. Ebben az egyben mondjuk igaza volt. A nap kezdett egyre jobban alakulni, kár, hogy Maxinak sikerült mindent tönkretennie. Megjelent ugyanis Cami barátnője Dolo, akiért Maxi totál odavan és beszervezett engem és Camila-t, a csaj öccsének szülinapjára, holott nekem semmi kedvem nem volt hozzá. Mivel csak délután lennének óráink, így azt a kis időt inkább Diegoval akartam tölteni. Végül Maxi addig könyörgött, hogy belementünk. Hogy nekem is legyen benne valami örömöm, Dolog ráaggatott egy dinoszaurusz jelmezt, miközben mi Camival igyekeztünk fényezni őt, hogy milyen szuper pasi meg minden. Mondjuk egy dinoszaurusz jelmezbe bújtatott srác minden, csak nem szuper. Végül kitaláltuk, hogy az Algo Suena en Mi-t énekeljük a srácoknak. Elég vicces volt, ahogy Maxi a jelmezben produkálta magát. Sajnos a végén mégis csalódnia kellett. Dolo-nak ugyanis van pasija, szóval annak az esélye, hogy valaha is összejöhetnének, nagyon csekély. Dolo még meg akart kérni minket, hogy segítsünk neki összetakarítani, de mivel óránk volt, így kedvesen visszautasítottuk ezt az ajánlatot. Vissza is mentünk a Stúdióba. Maxi nagyon maga alatt volt, amiért nem jött össze a dolog Dolo-val, Cami pedig igyekezett őt vigasztalni. Bevallom, én nem tudom mit kell mondani ilyen helyzetekben, hisz Diego az első pasim és jól megvagyunk egymással, legalábbis azt hiszem. Mikor megérkeztünk, Maxi és Cami a nagyterembe mentek, én pedig ott maradtam Diego-val a folyosón.
- Még mindig a közös feladat miatt aggódsz? - kérdezte tőlem.
- Egy kicsit. Nem hiszem hogy Pablo jól átgondolta a dolgot. Félek nem lesz ennek túl jó vége.
- Ne aggódj, ki fogjuk bírni csak egy hét az egész!
- Akkor ez egy kínkeserves egy hét lesz, annyi biztos. Remélem neked lesz igazad és tényleg ki fogjuk ezt bírni. - még egy darabig beszélgettünk, mikor León rontott ki a nagyteremből és láthatólag nem volt túl jó kedve. Ludmila ott volt a nyomában, majd mikor meglátott minket, hirtelen megállt.
- Úgy utállak! - rivallt rám, majd rohant tovább León után.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte Diego, én pedig megvontam a vállamat. Maxi és Cami és kijöttek és elmesélték a történéseket. Pablo segítséget akart nekünk mutatni azzal, hogy megmutat pár videót, de az idióta Andres, azt a felvételt játszotta le, amin Ludmila azt mondja már csak nyűg neki Leónnal járni. Nem csodálom, ha kiborult csak, hogy engem ez egyáltalán nem érdekelt. Az a gonosz dög legalább megkapta ami neki járt. Tudom, hogy most gonosz vagyok, de azok után amiket eddig művelt velünk, egyáltalán nem tudtam őt sajnálni.
- Nekünk végünk lesz! - állapította meg Maxi, nekem azonban más volt a véleményem.
- Épp ellenkezőleg barátom. Ez egy új időszámítás kezdete!
Másnap reggel az anyám ébresztett fel és felajánlotta, hogy menjünk együtt a Stúdióba. Ezt totál nem vártam tőle a múltkori után, de végül belementem. Útközben Juliana bocsánatot kért, azért, amit a múltkor mondott. Persze aztán jött a sablonszöveg, hogy csak azt akarja ami nekem a legjobb és boldognak akar látni. Nem tudom miért jönnek a felnőttek folyton ezzel a dologgal, ha ki akarják magyarázni magukat? Elértük a parkot, én pedig megláttam Maxit és Camit, ezért elköszöntem az anyámtól és odamentem a barátaimhoz.
- Fran, csak hogy itt vagy! Maxi egész idő alatt a horoszkópot bújta és halálra idegesített vele! - panaszkodott Cami. Tény, hogy vannak furcsa dolgaik, amiket csak ők értenek, én ugyanis nem vagyok olyan régóta a barátjuk.
- Most miért olyan gáz ez? Figyelj csak, a kos...
- Nem kell több horoszkóp Maxi! - szólt rá Cami, mire Maxi jobbnak látta, ha csendben marad. - Tényleg, kibékültél az anyáddal?
- Valami olyasmi. Ma reggel együtt jöttünk és jött nekem a sablon szöveggel arról, hogy csak azt akarja, hogy boldog legyek.- Ez olyan tipikus. Az én anyám is ezzel jön, mikor beleszól a döntéseimbe! Talán ezért is tartogatom az ilyet mindig az utolsó pillanatra, hogy ő már ne kavarhasson bele!
- Ez egy anya dolog. Például az apámnak esze ágában sincs beleavatkoznia az életembe, az anyám viszont minden erővel ezen van. A legtöbb amit tehetsz, hogy elengeded a füled mellett és kész. - ecsetelte Maxi. Miközben beszélgettünk, megérkezett Ludmila és a bandája is. Maxival oda is mentünk hozzájuk.
- Hali srácok, azt hiszem jó lenne átbeszélni a feladatot. Az alapot már elintéztük.
- Képzelem, milyen csodás lehet! - gúnyolódott Ludmila, nekem pedig vennem kellett egy mély levegőt, hogy ne szóljak be neki.
- Ne fáradjatok, majd mi elintézünk mindent, ti csak pihenjetek! - szólt közbe León.
- De együtt kell csináljuk a feladatot!
- Ne aggódj ennyit Frani! Mi összerakunk mindent és az előadás előtt megmutatjuk nektek! - ez volt Ludmila utolsó szava hozzánk. Közben Diego is csatlakozott hozzánk, mi pedig elmeséltük neki is, hogy áll a dolog. Szerinte örülnünk kéne, mert így kevesebbet kell látnunk őket. Ebben az egyben mondjuk igaza volt. A nap kezdett egyre jobban alakulni, kár, hogy Maxinak sikerült mindent tönkretennie. Megjelent ugyanis Cami barátnője Dolo, akiért Maxi totál odavan és beszervezett engem és Camila-t, a csaj öccsének szülinapjára, holott nekem semmi kedvem nem volt hozzá. Mivel csak délután lennének óráink, így azt a kis időt inkább Diegoval akartam tölteni. Végül Maxi addig könyörgött, hogy belementünk. Hogy nekem is legyen benne valami örömöm, Dolog ráaggatott egy dinoszaurusz jelmezt, miközben mi Camival igyekeztünk fényezni őt, hogy milyen szuper pasi meg minden. Mondjuk egy dinoszaurusz jelmezbe bújtatott srác minden, csak nem szuper. Végül kitaláltuk, hogy az Algo Suena en Mi-t énekeljük a srácoknak. Elég vicces volt, ahogy Maxi a jelmezben produkálta magát. Sajnos a végén mégis csalódnia kellett. Dolo-nak ugyanis van pasija, szóval annak az esélye, hogy valaha is összejöhetnének, nagyon csekély. Dolo még meg akart kérni minket, hogy segítsünk neki összetakarítani, de mivel óránk volt, így kedvesen visszautasítottuk ezt az ajánlatot. Vissza is mentünk a Stúdióba. Maxi nagyon maga alatt volt, amiért nem jött össze a dolog Dolo-val, Cami pedig igyekezett őt vigasztalni. Bevallom, én nem tudom mit kell mondani ilyen helyzetekben, hisz Diego az első pasim és jól megvagyunk egymással, legalábbis azt hiszem. Mikor megérkeztünk, Maxi és Cami a nagyterembe mentek, én pedig ott maradtam Diego-val a folyosón.
- Még mindig a közös feladat miatt aggódsz? - kérdezte tőlem.
- Egy kicsit. Nem hiszem hogy Pablo jól átgondolta a dolgot. Félek nem lesz ennek túl jó vége.
- Ne aggódj, ki fogjuk bírni csak egy hét az egész!
- Akkor ez egy kínkeserves egy hét lesz, annyi biztos. Remélem neked lesz igazad és tényleg ki fogjuk ezt bírni. - még egy darabig beszélgettünk, mikor León rontott ki a nagyteremből és láthatólag nem volt túl jó kedve. Ludmila ott volt a nyomában, majd mikor meglátott minket, hirtelen megállt.
- Úgy utállak! - rivallt rám, majd rohant tovább León után.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte Diego, én pedig megvontam a vállamat. Maxi és Cami és kijöttek és elmesélték a történéseket. Pablo segítséget akart nekünk mutatni azzal, hogy megmutat pár videót, de az idióta Andres, azt a felvételt játszotta le, amin Ludmila azt mondja már csak nyűg neki Leónnal járni. Nem csodálom, ha kiborult csak, hogy engem ez egyáltalán nem érdekelt. Az a gonosz dög legalább megkapta ami neki járt. Tudom, hogy most gonosz vagyok, de azok után amiket eddig művelt velünk, egyáltalán nem tudtam őt sajnálni.
- Nekünk végünk lesz! - állapította meg Maxi, nekem azonban más volt a véleményem.
- Épp ellenkezőleg barátom. Ez egy új időszámítás kezdete!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése